Ezek az igazi kis autók.

2018. március 12.
 
 
Szerző: CSEPREGHY DÁNIEL 2018. FEB 11.

 

Úgy kezdődött az egész, hogy a modellautó beszerzés koronázatlan királya megajándékozott egy apró, fekete Schuco Porsche 911 Carrera GTS-sel. Önmagában is rettentően tetszetős volt már abban a pár percben és azóta töretlen lelkesedéssel nézegetem.

 

Minek az apró?

Nem feltétlenül újdonság az ilyesmi apróság itthon. Sőt, ritkán ugyan, de előfordult itt a blogon is olyan poszt, ahol valamilyen 1:43-as modell volt a főszereplő, viszont ezek az autók jellemzően nem a szigorúan vett saját gyűjteményből származtak. Kitartóan maradtam meg az 1:18-as méretaránynál, viszonylag kis kilengésekkel az elmúlt bő 10 évben. 2017 azonban nagyon más év volt, mint a többi.

 

Egy hónappal később, július közepén landolt gépünk Stuttgartban, ahol a Porsche vendégszeretetét élveztük és a lehető legnagyobb kanállal faltuk a márka elégetett benzinben és fénylő serlegekben roppant gazdag történelmét. Nem mellesleg a Porsche Múzeumban nem csak állati király a folyamatosan változó tárlat és a szem előtt lévő felújítóműhely, hanem isteni finom a steak is.
 

Mielőtt belaktuk volna a Panamera 4 E-Hybrid-et, természetesen én sem hagytam ki a szuvenírokkal gazdagon tömött boltocskát a bejárat mellett. Csábítóan hatalmas a modellautós választék, de a picike bőröndben már így is öt napra elegendő motyó figyelt, ezért mindenképpen 1:43-asban gondolkoztam. Hosszas őrlődés után a Spark 911 R dobozával a csomagtartóban tartottam a Nordschleife felé.
 

Miközben töretlen elszántsággal autogramkártyákra vadásztunk, a Ford csapatnál elsőre lyukra futottunk, de másodjára már megláthatták szemünkben a lelkesedést, ezért mindketten egy nem is akármilyen modellel gazdagodtunk. Friss és bontatlan, gyári csomagolású TSM Ford GT lett a zsákmány. Megígértük a kedves hölgyeménynek, hogy egy szót sem szólunk a távolról sem hétköznapi szóróanyagról, de remélem ez már elévült így 2018-ra.

Hónapok teltek el a következő mérföldkövet jelentő példányig, melyért egészen a Frankfurti Autószalonig repített a Mercedes. Őrületes látni, hogy milyen is egy ilyen nemzetközi hírű kiállítás, nem mellesleg lábtörően hatalmas léptékekben kell gondolkozni. Ennek okán aztán az első napon ki sem jutottam a Mercedes-Benz ki tudja hány szintes pavilonjából.
 

Hála az égnek, csak méterekre volt a Volkswagen-hez tartozók gyűjtőhelye, ahol célba vettem a Porsche részleget, mert ők mindig készülnek valamivel. Naná, hogy a frissen bemutatott csúcsgép, a 911 GT2 RS modellje volt az ünnepi, ezer darabos széria tárgya. Bőven akadt még a Miami kék színű csodaságból, ezért az eladóval bontattam egy nagy kartondobozt, hátha találok magamnak szimpatikus sorszámút. Találtam.
 

Hálásak lehetünk a Porsche Cayenne-nak, hiszen nélküle aligha maradhatott volna életben ennyire remek formában a 911-es. Nem mellesleg hiába néz ki annak, aminek a többi 2 tonnás SUV, ez valójában inkább egy sportautó, amiben elfér a család és minden centiméteren átírja a fizikát. A sajtóbemutatót a görögországi Krétán tartották, ahol a szállodai szobában várt a Minichamps 1:43-as Cayenne Turbo-ja. Olyan boldogság öntötte el a szívem, hogy csak a jéghideg tengervízzel töltött privát medence volt képes lehűteni a lelkesedésem.

Innentől pedig nincs megálló a hullámvasúton, mostanra egész világos elképzelésem van arról, hogy miként alakul majd a picike - jelenleg 10 darabos - kollekció.
 
 

 

Hagyjon egy hozzászólást